Unalmas a világ... Vagy mégsem?

         Nem így képzeltem el ezt a tavaszt. Lassan a Március 15.-e sem arról lesz híres, hogy Nemzeti ünnep, hanem arról, hogy mekkora hóvihar volt. A belügyminisztérium is küldött az embereknek sms-t, hogy ne haggyuk el autónkat, amíg el nem fogy a benzin, de miután elfogyott, üljünk át másik kocsiba. Ez az sms nem volt túl egyértelmű, így mindenki viccelődött vele. Voltak akik egy napot is töltöttek az autójukban. De miért indulnak el? Ez a kérdés nem azoknak szól, akik a havazás előtt indultak el, hanem azoknak, akik közben. Ha meg sielni megy, ott vannak az utak... Ezután a hosszú hétvége után az időjósok száraz időt mondtak. Ez be is vált. A hetes úton végig haladva azt láttam, hogy az út szélén 2-3 méteres hókupacok álltak. Miután elolvadt ez a rengeteg hó, volt egy-két napunk, hogy kiélvezzük a 3 hónap sötétség utáni kevés napsütést. De újra beköszöntött a rossz idő. Megint csak esett egy kis hó. Itt az emberek már jobban felkészültek voltak. Volt olyan munkahely, ahol hazaküldték beosztottjaikat. Azt gondoltam a húsvéti nyuszi át lesz verve. "Odakint még hóvan, na add a pénzt azt jóvan" locsoló versike odaillő lenne. Ám ma reggel napsütésre ébredtem! Maradjon így!